Földes Károly a két világháború között, 1927 és 1940 között az erdélyi mezőségi szórvány és magyarságmentés legjelentősebb személyisége volt, majd a Bécsi döntés után Kolozsváron, majd Szatmáron volt EMKE megbízott, idős korában pedig az avasi magyarság gondozásában vett részt. A megemlékezés Szegedi László esperes, erdélyi egyházkerületi generális direktor igemagyarázatával kezdődött, majd Sipos Miklós házigazda, a németi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket.
Földes Károly 92 éves fia korát meghazudtoló frissességgel, képes bemutatóval idézte fel édesapja életpályáját és a maga gyermekkori emlékeit. Muzsnay Árpád, az EMKE országos alelnöke méltatta a nagy elődöt, és a továbbiakban családtagok és lelkészek emlékeztek. A megemlékezés a temetőben Földes Károly sírjánál Gáspár Károly bodonkúti-magyarfodorházi lelkész rövid imájával és koszorúzással zárult.
A Kolozsvárról érkező csoport útközben meglátogatta a teljes restaurálás előtt álló, impozáns ákosi nemzetségbeli monostortemplomot és a menthetetlenül romosodó és tejes összeomlás előtt álló hadadi református templomot.